Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

 

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

 

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

 

Férfi és nő sohasem értetik meg egymást,
mert mindegyik mást akar.
A nő a férfit, a férfi a nőt.

 

A szerelem az élet nagy ajándéka,
és aki nem nyújtja ki utána a kezét,
az sohasem élte az életet a maga teljes módján.

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal, s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el, és kétség borong

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nyomában. Ismételd. .. szeretsz. .. Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

 

 

mint ezüst csengő, újrázva. .. Beszélj;
de ne feledd, hogy némán is szeress. ..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZERELEM

Ki ne ismerné a tündérmesék és romantikus filmek párkapcsolatainak forgatókönyvét? A hercegkisasszony megpillantja a herceget, s egy csapásra beléhasít a felismerés: ő az Igazi. Persze az epizód a valóságban is lejátszódhat. Mindenkinek van egy olyan barátnője, aki rápillantva egy férfira, halálos biztonsággal kijelenti – hozzá fog menni feleségül. S ha végül így történik, számon tartjuk ezt az Igazi Találkozások félreismerhetetlen bizonyítékaként. De ki számolja azokat a történeteket, amikor a nagy felismerést nem követi semmi?

Szükségünk van a mesékre

Bármennyire céltudatosnak és realistának tűnjünk is, mi, gépesített korunk leányai, lelkünk mélyén nagyon sokan szentimentálisak vagyunk. Szeretünk hinni a mesékben, s elfogadjuk a hazugságokat is, ha szépek. Bár erényként szokták emlegetni, ha valaki megőrzi kislányos naivitását, mégsem jó, ha engedjük, hogy romantikus énünk vegye át az irányítást józan eszünk felett. Sírjunk egy jót a Titanicon, könnyezzük meg a Rómeó és Júliát, de ne higgyük el, hogy a jó kapcsolatok mindig reveláció erejű felismeréssel kezdődnek.Ha megpillantva a másikat kellemes bizsergés fut végig testünkön, és gyorsabban dobog a szívünk, könyveljük ezt el határozottan pozitív jelnek: testünk kémiája valószínűleg összhangban van, a vonzás erőteljes. Ez lehet akár a feromonok műve, akár valamely vonás, gesztus vagy egyéb jellemző, ami egy szívünknek kedves személyre emlékeztet. Ez jó alapot nyújthat egy hosszú távú párkapcsolathoz is. Önmagában azonban még nem sokat jelent, annyit semmiképpen sem, hogy magát a Végzetet lássuk meg benne.

A nagy Ő

Onnantól kezdve ugyanis, hogy választottunkra ráütjük a „nagy Ő” bélyeget, szisztematikusan elkezdünk saját magunk ellen dolgozni. Mr. vagy Miss Igazinak ugyanis nem lehetnek hibái, nem lehetnek számunkra zavaró, sőt elfogadhatatlan tulajdonságai – ő úgy tökéletes, ahogy van. Épp ezért nem vizsgáljuk többé tárgyilagosan a másikat, s a kettőnk kapcsolatát. Ha egy mozaikdarabka nem illik bele az egészbe, találunk rá módot, hogy valamiképp mégis beleerőltessük. Ha a Nagy Ő alkoholista, meggyőzzük magunkat, hogy semmi rossz nincs abban, ha néha kirúg kicsit a hámból. Ha brutális, azt szenvedélyes természetével, s őrült szerelme folytán érzett féltékenységével magyarázzuk. Ha megbízhatatlan, link és trehány, az a szemünkben szabadságszeretetté, egyediséggé és öntörvényűséggé nemesül.S ha esetleg akkora szálkát találnánk kedvesünk szemében, amely felett még a szerelem mámorában sem hunyhatunk szemet, arra is találunk megoldást. Majd mi megváltoztatjuk. Veszélyes és ügyetlen taktika. Az „átnevelés” eredménye kétséges és bizonytalan, s a kifogásolt tulajdonság a szerelem apadásával egyre elviselhetetlenebbé válik majd számunkra.

Létezik vagy sem?

Persze mindez nem azt jelenti, hogy szerelem első látásra nem létezik. Ilyen kezdettel épp úgy kialakulhat jól működő tartós kapcsolat, mint ahogy hosszas barátkozás, lassú egymásra hangolódás után. Ekkor szerencsénk volt. De nem felsőbbrendű az ilyen találkozás a lassan kibontakozó szerelmekhez képest. Ha az élet hasonló csodát kínál a számunkra, tudjuk elfogadni, de ne fogjuk fel tragédiának, ha másképpen alakul. A kapcsolatot végül úgysem a megismerkedés módja, hanem az együtt töltött idő hosszúsága is minősége fogja igazolni. Jelszó tehát: sok romantikát – egy csipetnyi józan ésszel.

Kockáztass valódi szeretetet!

Az érett szeretet, olyan egyesülés, amelynek során az ember megőrzi integritását, egyéniségét. A szeretet tevékeny erő az emberben, olyan erő, amely áttöri az embert embertársaitól elválasztó falat, amely egyesíti őt másokkal. A szeretet legyőzeti vele az elszigeteltség és elkülönültség érzését, de lehetővé teszi, hogy azonos maradjon önmagával, és megőrizze integritását.

A szeretet cselekvő törődés annak az életével, akit vagy amit szeretünk; ahol ez a cselekvő törődés hiányzik, ott nincs szeretet.A felelősség valójában önkéntes cselekvés (nem előírt kötelesség). Aki szeret, az felelősséget érez és vállal embertársaiért és önmagáért is.A felelősség könnyen uralkodássá és birtoklássá fajulhat, ha oka nem a szeretet harmadik összetevője, a tisztelet. (nem félelem, nem bámulat). Tiszteletben tartani annyit jelent, hogy azt kívánom, a szeretett lény fejlődjön és bontakozzon ki a maga kedvére és a maga módján, és nem abból a célból, hogy nekem megfeleljen és engem szolgáljon.Az ismeretről, az önmagam és a másik ember ismeretéről már szóltunk. Megismerni egy másik embert igazán csakis az egyesülés élményébe való vakmerő elmerüléssel lehet.
Az objektív megismerés pedig azért szükséges, hogy ne illúziókat tápláljunk vagy egy fantommal éljünk együtt.A törődés, felelősség, tisztelet és az ismeret kölcsönösen feltételezik egymást, s olyan magatartás együttest alkotnak, amely megtalálható az érett emberben; vagyis abban az emberben, aki alkotó módon fejleszti erőit…